Transzkripciós

Transzkripciós jelenségek a DNS-ről RNS-be történő átírásra utalnak, és a gének kifejeződésének alapvető elemei. A folyamatot általában a DNS-t templájaként felhasználó RNS-polimeráz végzi. A prokariótákban az iniciációt a promóter felismerése és egy sigma faktor által támogatott kötődés irányítja; eukariótákban pedig több RNS-polimeráz és számos transzkripciós tényező, promóter- és kiegészítő elemek összhangja szükséges.

Az iniciáció a promóter felismerésével kezdődik. A prokariótákban a promóterek gyakran a -10 és a -35 régiókkal rendelkeznek; eukariótákban a TATA doboz, az Inr és a DPE típusú elemek, valamint a távolabbi enhancer-regiók segítik az RNS-polimeráz kötődését. Az aktivátorok és represszorok a közbülső elemekben hatnak, módosítva az átírási gyakoriságot.

Az elongáció során az RNS-szál egyre hosszabbodik 5'→3' irányban; a kromatin állapota és hisztonmódosítások befolyásolják az olvashatóságot. Eukarióták esetében a transzkripció gyakran összekapcsolódik az RNS feldolgozásával: 5' cap, intronok és exonok közötti splicing, 3' poliadenilezés és az mRNS exportja a citoplazmába.

Jelentőség: a transzkripciós szabályozás kulcsfontosságú a fejlődésben, a sejtdifferenciálódásban és számos betegség mechanizmusában. A genomikai és transzkriptomi adatok révén feltárják a génszabályozás mintázatait, és alapot adnak terápiás célpontok azonosításához.