Tkeallokáció

Tőkeallokáció a rendelkezésre álló tőke olyan módon történő elosztása, hogy a befektetési lehetőségek között értékteremtés valósuljon meg. Jellemzően vállalati pénzügyekben használják a beruházások (CAPEX), működő tőke és egyéb pénzügyi források tervezésekor. Makrogazdasági szinten is beszélhetünk erőforráselosztásról, például állami vagy iparági szinten.

A folyamat szintjei közé tartozik a hosszú távú stratégiai tervezés és a projekt szintű, részletes döntéshozatal. A döntések gyakran a felső vezetés és a igazgatótanács feladatkörébe tartoznak, míg a részletes becslések és priorizálás a pénzügyi osztály, a projektmenedzsment és a működési egységek közös feladata.

Gyakori eszközök és mérőszámok közé tartozik a nettó jelenérték (NPV), a belső megtérülési ráta (IRR), a megtérülésre építő mutatók, valamint a ROIC és az EVA. A döntéseket gyakran WACC (költség of capital) és kockázati korlátok alapján jogosítják fel, és a költségvetésben megjelenő CAPEX-beterveket használják a beruházások kiválasztására és priorizálására.

Fontos tényezők a stratégiai összhang, a kockázat, a likviditás és a befektetési időhorizont, továbbá a portfólió-szintű szemlélet és a vállalati governance. A tőkeallokáció célja a hosszú távú értékteremtés maximalizálása, miközben a finanszírozási és szabályozási kereteket figyelembe veszi.