Talajrétegek

Talajrétegek, vagy talajhorizontok, a talajprofilban egymás fölé elhelyezkedő rétegek, amelyeket a talajképződés folyamatai alakítanak ki. Ezek a rétegek változatos jellemzőkkel rendelkeznek—szín, szerkezet, ásványi összetétel és nedvesség- vagy tápanyag-szintek tekintetében—és a környezet történetét is tükrözik.

A leggyakoribb horizontok a talajprofilon belül az O-, A-, E-, B-, C- és R-horizontok. Az O-horizont a felületi szerves réteg, amely a lehullott növényi és állati maradványokból, humusból áll. Az A-horizont a szervesanyaggal részben átdolgozott, ásványi anyagból és humuszból álló felső réteg, amely a talajtermékenység szempontjából fontos. Az E-horizont eluviált (kimosódott) réteg, amely a víz hatására anyagokat veszít és gyakran világosabb színű. A B-horizont illuviált réteg, ahol a felhalmozódó ásványi anyagok és humusz lerakódása figyelhető meg a felsőbb rétegekből. A C-horizont a megköszönt vagy részben módosult, de még részben a talajképződés résztevő kőzet-réteg. Az R-horizont pedig a ki nem tört kőzet vagy a talajon belül megfigyelhető érintetlen kőzetalap.

A talajprofil létrejöttét a talajképződés tényezőinek kölcsönhatása alakítja. A hagyományos megközelítés szerint az úgynevezett CLORPT tényezők játszanak szerepet: klíma, organizmusok (élővilág), relief (domborzat), szülőanyag (parent material) és idő. E tényezők összhatása határozza meg a horizontok vastagságát, elhelyezkedését és jellemzőit.

Jelentőségét tekintve a talajrétegek ismerete alapvető a mezőgazdaságban, erdészetben és környezetvédelmi értékelésekben: meghatározza a vízvezetést, a savanyúságot és a tápanyag-ellátottságot, ezáltal a talajhasználat és a karbantartás tervezését.