Talajhorizontok

Talajhorizontok alatt a talajprofilban megfigyelhető, egymástól jól elkülönülő rétegek összességét értjük, amelyek a talajképző folyamatok következtében alakultak ki. Mindegyik horizont különböző módon járul hozzá a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaihoz, és jelzi a múltbeli vagy jelenkori talajképző folyamatokat. A horizontokat gyakran megnevezik és leírják a jellemzőikkel.

A legismertebb horizontcsoportok a következők: O – a szerves réteg, humuszos és részben vagy teljesen növényi maradványokból áll; A – mineralizált felületi réteg, amely humusszal gazdagodott; E – eluviációs (oldható anyagok kioldódása) réteg, ahol bizonyos ásványi anyagok kioldódnak és a réteg kifehérülhet vagy megváltozik; B – illuvial réteg, ahol a lerakódott ásványi anyagok és oxidok a mélyebb rétegek felé vándorolnak; C – a kiinduló kőzetet tartalmazó, kevéssé megképzett réteg; R – érintetlen kőzettest vagy kőzetburok. Szükség esetén átmeneti rétegek ismertek, például AB, BC vagy AC, amelyekben a tulajdonságok részben keverednek.

A talajhorizontok kialakulását befolyásolja a klíma, a talaj élővilága, a felszín alatti vízviszonyok, az idő állása és a kiinduló kőzet vagy üledék típusa. A leírás és térképezés során a horizontokat határuk és tulajdonságaik szerint azonosítják, hogy megértsék a talaj-folyamatok történetét és felhasználhatóságát.