Sóoldatban

Sóoldatban azt a helyzetet vagy állapotot értjük, amikor egy anyag vagy tárgy sós oldatban van vagy feloldódik. A sóoldat általában vízben oldott nátrium-kloridból (NaCl) áll, és a gyógyszeriparban, biológiában és orvostudományban széles körben használják. A leggyakoribb típus az izotóniás sóoldat, amely körülbelül 0,9% NaCl-t tartalmaz, ozmolalitása hozzávetőlegesen 300 mOsm/kg. Ezt az oldatot gyakran alkalmazzák mint fiziológiás, testfolyadékokkal közel azonos ozmotikus nyomást biztosító oldatot.

Különböző koncentrációk léteznek: hipotóniás oldatok (például 0,45% NaCl) alacsonyabb ozmotikus nyomást fejtenek ki, míg hipertóniás oldatok (például 3% NaCl) magasabbakat. A választott oldat típusa és koncentrációja attól függ, milyen hatást akarunk elérni a sejtekre vagy a szövetekre.

Használata: Gyógyászatban és sebápolásban izotóniás sóoldattal irrigálják a sebeket vagy a szemeket, intravénás folyadékpótlást végeznek vele, és nyálkahártya‑kenőcsök vagy orröblítők összetevőjeként is előfordul. Kutatásokban és laboratóriumi környezetben oldószerként szolgál, illetve reagensek hígítására és a sejtek ozmotikus környezetének fenntartására használják.

Előkészítés és biztonság: a sóoldatokat általában steril módszerekkel készítik és tárolják. Injektálható vagy szemmel, orrban használt készítményeknél csak sterilt és megfelelően címkézett oldatot szabad alkalmazni; a nem steril vagy helytelen koncentráció káros lehet.