Szótárak

Szótárak olyan referencialis művek, amelyek egy nyelv szavait és a hozzájuk kapcsolódó információkat összegzik. Általában a szócikkekben a szó jelentései, helyesírása, kiejtése, nyelvtani tulajdonságai és példamondatok találhatók; egyes kiadások etimológiát, szóalakulást és szinonimákat is közölnek.

Az osztályozás szerint a szótárak leggyakoribb típusai monolingual (egy nyelvre koncentráló) és bilingual vagy multilingual (két vagy több nyelv közötti) szótárak. Emellett léteznek általános szótárak, amelyek a mindennapi és irodalmi szókincset fedik le, illetve specializált szótárak, amelyek jogi, orvosi, műszaki terminológiát, regionális nyelvjárásokat vagy szlengek gyűjteményét tömörítik.

A szócikkek tipikusan tartalmazzák a headwordet (a szócikk fő alakja), a szófajt, a jelentés(ek)et, a kiejtési útmutatót, etimológiát, példamondatokat és gyakori használati megjegyzéseket. A modern szótárak elektronikus formában érhetők el, keresőfelülettel és gyakran hanganyaggal vagy szinonimapárokkal bővülnek.

A története: a korai szógyűjtemények és lexikonok az olvasás megkönnyítésére szolgáltak; a nyomtatott általános szótárak pedig a 17–18. században jelentek meg, standardizálva a nyelvhasználatot. Jelentős példák közé tartozik az angol Johnson-szótárának 1755-ös kiadása, a német Duden vagy a francia Le Petit Robert. A 20. században a lexikográfia módszertana fokozatosan formalizálódott, a számítástechnika pedig a digitális, online és korpusz-alapú szótárak kialakulását tette lehetővé.

Napjain a digitális szótárak gyors, könnyen hozzáférhető források, melyek keresést, dinamikus frissítést és integrált hanganyagokat kínálnak. A közösségi vagy crowdsourcing alapú projektek, például a Wiktionary, további nyelveket és változatokat tesznek elérhetővé.