Szóképzése

Szóképzése, avagy szóképzés, a nyelv azon területe, amely a meglévő alapszavakból új szavakat hoz létre. A szóképzés két alapvető módja van: deriváció és összetétel. Derivációval a szógyök jelentése vagy szófaja módosulhat a képzők segítségével, és gyakran új szófajt vagy jelentést hoz létre. Példák: ír + -ás = írás; szép + -ség = szépség; tanít + -ó = tanító; olvas + -ható = olvasható; író (mint személynevesítő jellegű névszó a -ó képzővel).

Összetétel során két vagy több alapszó kapcsolódik össze, hogy új jelentést adó szót kapjunk. Példák: könyv + tár = könyvtár; autó + pálya = autópálya; nap + fény = napfény. Az összetett szavak lehetnek zárt formában írtak (pl. könyvtár) vagy nyílt/kapcsolt formában (pl. nap fény). A szókapcsolatok tagjai viszonyuktól függően később önállóan is módosulhatnak vagy rögzült állapotba kerülhetnek.

A szóképzés fontos szerepet játszik a szókincs bővítésében és a terminológia fejlődésében, különösen a technika és a tudomány területén. A magyar szóképzésben a hangrendi illeszkedés és morfológiai szabályok szoros kapcsolatban állnak a képzőkkel és azok használatával. Így a szóképzés dinamikus eszközt ad a nyelvhasználóknak az új fogalmak megnevezésére és a nyelvi kreativitás kifejezésére.