Szókratész

Szókratész (Kr. e. 469/470–399) görög filozófus, Athénban élt, a nyugati filozófia egyik meghatározó alakja. Műveit ő maga nem írta le; fő forrásai Platón, Xenophon és Aristophanész. Törekvése a fogalmak tisztázása és az erkölcsi kérdések mélyre ásása volt.

Szókratész legismertebb hozzájárulása a szokratészi módszer, vagyis a kérdés-felelet technika, amelynek célja az általános fogalmak meghatározása és az állítások logikai alátámasztása. A dialógusokban folytatott beszélgetések során igyekezett felmérni, hogy az emberek mit értenek erényen és igazságosságon, miközben megkérdőjelezte a semmitmondó véleményeket. A hozzá fűződő klasszikus állítás szerint az erény tudásból fakad, és azzal a hittel lép fel, hogy senki nem cselekszik szándékosan rosszat, ha igaz tudása van. A sokat idézett mondás, hogy az el nem töprengő élet nem való az embernek, az Apológiában hangzik el Platónnál.

Élete egy részét Athénban élte, és a Peloponnészoszi háborúban is részt vett. Szembefordult a korabeli szofista törekvésekkel, és erkölcsi kérdésekben tanított, gyakran nyilvános helyeken folytatott beszélgetéseket. Tanítványai közé tartozott Alcibiadész és Critiasz; halála előtt perbe fogták: vádolták az ifjúság megrontásával és az istenek tiszteletének eltagadásával. A perben az Athéniek ítélték halálra, amelyet hemlokot tartalmazó ital elfogyasztásával teljesített.

Öröksége jelentős: Platón és Xenophon írásaiban él tovább, és hatása az etika, a hitelvesztés és az epistemológia összefüggéseit vizsgáló késői gondolkodásban érezhető. Szókratész alakja a filozófia mint életforma paradigmájává vált.