Színvisszaadás

A színvisszaadás a kulturális örökség tárgyainak színeinek helyreállítását vagy közelítését jelenti az eredeti vagy történeti megjelenéshez. Célja, hogy a hosszú ideig tartó elhalványodás, elszíneződés vagy kémiai változások ellenére is visszanyerhető legyen a mű vizuális értelmezhetősége és autentikussága.

A gyakorlat különböző médiákban alkalmazható, így festményekben, fényképeken és mozgóképes anyagokon egyaránt. A színvisszaadás magába foglalhatja a felületek állapotának stabilizálását, a fény- és színtartomány helyreállítását, valamint a statikus vagy digitális reprodukciók elkészítését. A folyamat lehet fizikai-restaurálási jellegű (például lakkréteg eltávolítása, eredeti pigmentek visszaépítése vagy védőrétegek alkalmazása) vagy digitális (színkorrekció, fehérpont-beállítás, referenciák alapján történő színrekonstrukció).

A színvisszaadás során gyakran használnak történeti referenciákat, restaurálási jegyzőkönyveket és tudományos analíziseket (például pigment- és fényképezőgép-technika vizsgálata), hogy a beavatkozások a lehető legkevésbé invazívak legyenek és a hitelességet szolgálják. A megközelítést általában szabályozott elvek szerint végzik: a beavatkozások reversibilitása, a beavatkozások dokumentálása és a múlt és jelen közötti arány megőrzése áll a középpontban.

Környezet és alkalmazási terület szerint a színvisszaadás fontos a múzeumi tárlatok megértéséhez, a levéltári archívumok épségéhez és a filmtörténeti örökség hosszú távú megőrzéséhez. Evangélikus elvekhez hasonlóan az etikai irányelvek szerint a restaurálás célja a történeti állapot megőrzése, nem pedig a modern stílus utáni megkülönböztetés előidézése.