Szorongáshoz

Szorongáshoz a magyar nyelvben az “szorongás” főnévnek a -hoz képzővel jelzett részesesetű alakja. Ezt az alakot akkor használják, amikor valamihez vagy valamilyen viszonyhoz kapcsolódó kapcsolatot fejeznek ki: például „szorongáshoz kapcsolódó tünetek”, „szorongáshoz vezető tényezők”. Fontos megérteni, hogy a szorongáshoz önmagában nem egy önálló fogalom, hanem a szorongás nevű jelenség grammatikai kapcsolódását jelöli.

A szorongás általános érzelmi állapot, amelyet feszültség, aggódó gondolatok és gyakori észlelés kísérhetnek. Normális helyzetekben hasznos lehet a figyelem vagy a védekező viselkedés előidézésében, de ha az aggodalom tartós és zavarja a mindennapi funkciókat, beszélhetünk szorongásos zavarról. A leggyakoribb formák közé tartozik az általános szorongásos zavar, a pánikzavar, a társas szorongásos zavar és a specifikus fóbiák. A diagnózist általában klinikai interjú és standardizált kérdőívek alapján állapítják meg; a DSM-5-öt vagy ICD-11-t használják a besoroláshoz.

Kezelése általában komplex megközelítés: pszichoterápia és szükség esetén gyógyszeres kezelés. A leghatékonyabb bizonyítékon alapuló megközelítés a kognitív viselkedésterápia, gyakran expozíciós terápiával kiegészítve. Gyógyszeres kezelésként gyakran SSRI-k vagy SNRI-k alkalmazása történik, ritkábban rövid távú benzodiazepinek, mindig orvosi felügyelet mellett. Az életmódbeli változtatások, mint a rendszeres testmozgás, megfelelő alvás és stresszkezelés szintén hasznosak lehetnek.