Szikhizmus

Szikhizmus a Punjab régióban kialakult monoteista vallás, amely a 15–16. században Gurú Nanak tanításain alapul. A hagyomány szerint tíz gurú vezette tovább a tanokat, és a tízedik, Guru Gobind Singh, 1699-ben megalapította a Khalsa közösséget. A vallás központi tekintélye az írott szent szöveg, a Guru Granth Sahib, amelyet immár az örök guruként tisztelnek és a mindennapi gyakorlatban útmutató forrásként használnak.

Főbb tanításai közé tartozik az egy Isten elismerése, akire a Ik Onkar kifejezés utal. A hívők hitet tesznek az egyenlőség mellett, a kaszthól független társadalmi igazságosság mellett, és fontos a szolgálat (seva) és a tisztességes megélhetés (kirat karni) is. A szikh gyakorlati élet öt Ks-ét is vallja: Kesh (szakáll vagy hosszú haj), Kangha (kefés hajkötény), Kara (vaskarika), Kirpan (kard), Kachera (nadrágból származó öblítés). A közösségi élet középpontja a gurdwara, ahol közösségi étkészletre (langar) és imádságokra kerül sor.

Írás és vezetés: a Guru Granth Sahib az istentisztelet és tanítás alapja; a hivatalos vallási vezetők a Granthot és a szent énekeket olvassák. A vallás gyakorlata a napi nitnem imáktól a vallási ünnepekig terjed, és hangsúlyozza a gondoskodást, az igazságosságot és a közösségi felelősséget. A világban jelentős diaszpórái élnek Indiában, az Egyesült Királyságban, Kanadában, az Egyesült Államokban és más országokban, ahol a gurdwarák közösségszervező központok. A szikh kultúrára jellemző gyakori szimbólumok közé tartozik a Harmandir Sahib (aranytemplom) Amritsarban, a Nishan Sahib lobogó és a Khanda jel.