Személyközpontú

Személyközpontú, vagy személyközpontú megközelítés, olyan elv- és gyakorlatcsoport, amely a személyt állítja a gondozás, a kezelés és a döntéshozatal középpontjába. A hangsúly a személy autonómiáján, méltóságán, egyéni tapasztalatain és értékein van, és célja a részvétel erősítése, a kompetenciák kibontakoztatása és a közös döntéshozatal támogatása.

Eredetileg a humánisztikus pszichológia, különösen Carl Rogers személyközpontú terápiájának hatására alakult ki, és a későbbiekben széles körben elterjedt az egészségügyi, szociális és oktatási területeken. Magyar nyelvű szakirodalomban a kifejezés a 20. század végén vált gyakoribbá a kliens- vagy betegközpontú gyakorlat leírására.

Fő elvei közé tartozik a személy tisztelete, feltétel nélküli pozitív elismerés, empátia, őszinteség (kongruencia), valamint a partnerségre épülő, közös döntéshozatal. Fontos aspektus továbbá a kliens erőforrásainak és preferenciáinak hangsúlyozása, a személyre szabott tervezés és a környezeti, kulturális kontextus figyelembevétele.

Alkalmazási területei közé tartoznak a pszichoterápia és a tanácsadás, a szociális munka, az ápolás és egészségügy (például demencia- vagy paliatív kezelés), az oktatás és a rehabilitáció, valamint a fogyasztóközpontú szolgáltatások tervezése.

Előnyök között szerepel a fokozott bevonódás, elégedettség és együttműködés, a hátrányok pedig az időigényesség és a magasabb képzettségi igény, illetve a kulturális környezetre adott érzékenység.

See also: person-centered therapy, patient-centered care, Carl Rogers, humanistic psychology.