Szaporodóhely

Szaporodóhely (szaporodóhely) a biológiában és az ökológiában az a hely, ahol az élőlények szaporodnak vagy utódok keletkeznek. E fogalom gyakran kiemelten szerepel az élővilág életciklusának vizsgálatában, és különösen fontos a populációk fennmaradásának és genetikai sokféleségének szempontjából. A szaporodóhelyek széles körben előfordulnak, a víz alatti ökoszisztémák tavaktól és folyóvizektől kezdve a szárazföldi élőhelyek magasabban fekvő fészekodúiig és kolóniáiig terjednek.

Jellemzői közé tartoznak a fizikai környezeti tényezők, mint a hőmérséklet, a nedvesség vagy vízmélység, a talaj vagy aljzat típusa (például kavicsos aljzat a halak ívóhelyei számára), a növényzet vagy elegendő fedezék, továbbá az utódok számára elegendő táplálék és a megfelelő párzási lehetőségek elérhetősége. A szaporodóhelyeket gyakran időszakosan vagy szezonálisan használják, és összefüggésben állhatnak a szaporodási ciklusokkal és a migrációval is.

Szerepe kulcsfontosságú a populációk életképtelenségének és génáramlásának szempontjából. A szaporodóhelyek minősége és rendelkezésre állása befolyásolja az egyedszámot, a túlélési esélyt és a hosszú távú fennmaradást. Veszélyeztető tényezők közé tartozik a élőhelyek pusztítása, szennyezés, vízgazdálkodási módosítások, klímaváltozás és invazív fajok. Enyhítésként alkalmazható a szaporodóhelyek védelme és helyreállítása, a szaporodási szezonban való korlátozott látogatás, vízminőség javítása, lásd továbbá mesterséges ívóhelyek és odúk létesítése, valamint a területek hálózatosabbá tétele és monitorozás. Példák: halaknál tiszta, oxigéndús, hűvös folyóvizek kavicsos ívóhelyei; kétéltűeknél olyan tavak és állandó vízfelületek, amelyek nem száradnak ki; madaraknál kolóniák kliffes vagy elszigetelt szigeteken; rovaroknál ideiglenes tavak vagy nedves élőhelyek.