Revaszkularizáló

Revaszkularizáló vagy revaszkularizációs hatású érintkezés olyan beavatkozás, eszköz vagy gyógyszer, amely célja a szövetek vérellátásának visszaállítása vagy megújítása. A kifejezés általános értelemben olyan folyamatokat ír le, amelyek megnyitják vagy megkerülik a vazodilatációt korlátozó szűkületet, illetve serkentik a véráramlást egy területen.

A revaszkularizáló beavatkozások széles körben alkalmazhatók a klinikán. A kardiológiában a szívizom vérkeringésének helyreállítása a koronária érintett területeken történő bypass beavatkozásokkal (CABG), illetve perkután érútbeli intervenciókkal (PCI, stent) valósul meg. Neurológiában és idegsebészetben is a vérellátás helyreállítása történhet trombolitikus kezelésekkel és mechanikus thrombectomiával ischemikus stroke esetén. Perifériás érbetegségekben érkisimítás és érátültetés, vagy endovaszkuláris javító eljárások segíthetik a végtagok vérellátását. Bizonyos területeken, például fogászati endodontikában, a revaszkularizáció a pulpa regenerációjának elősegítését jelentheti: a hiányzó vérellátás visszaállítása vagy megindítása révén elősegítik a fogszövet gyógyulását.

Működési elvek közé tartozik a szűkület felnyitása, érpótlás vagy bypass képesség alkalmazása, tromból való oldás és a keringés újraszervezése. Előnyök közé tartozik a szövetek megőrzése és funkciójának visszanyerése, kockázatok pedig a vérzés, fertőzés, restenózis vagy szövődmények lehetősége. A revaszkularizáló megközelítések története a 20. század közepétől összetett fejlődést mutat, a modern endovaszkuláris technikák megjelenésével pedig széleskörűvé váltak.