RAIDtárolók

RAIDtárolók olyan tárolórendszerek, amelyek több fizikai lemezt foglalnak össze egy logikai egységgé a rendelkezésre állás és/vagy a teljesítmény javítása érdekében. A RAID koncepciót 1988-ban Patterson és társai fogalmazták meg, és azóta számos megvalósítás létezik hardveres és szoftveres formában, valamint különböző környezetekben: DAS (direct-attached storage), NAS (network-attached storage) és SAN (storage area network).

A RAID alapelvei közé tartozik a stripe- (töredezettség) alkalmazás, a tükrözés, illetve a paritás. Ezen elvek kombinációja adja a különböző RAID-szinteket, amelyek közismert példái a RAID 0, RAID 1, RAID 5, RAID 6 és RAID 10. RAID 0 növeli a teljesítményt a lemezek adatait felosztva írja ki, de nincs redundancia. RAID 1 ad tükrözést, így megnő a rendelkezésre állás és az olvasási teljesítmény, de a kapacitás csak egy lemeznyi. RAID 5 és RAID 6 paritási adatokkal védi az adatok integritását, de a rebuild idő és a URE-kockázat függvényében különböző a megbízhatóság. RAID 10 a tükrözés és a stripe kombinációja, jó teljesítményt és magas rendelkezésre állást nyújt, de több lemezt igényel.

Kivitelezés szerint megkülönböztetünk hardveres RAID-et, amelyet egy dedikált vezérlő kezel, és szoftveres RAID-et, amelyet az operációs rendszer vagy a virtualizációs réteg valósít meg. Fontos megfontolni a megfelelő lemez- és tárolási architektúrát, a hot spare lehetőséget, a helyreállítási időt és a rendszeres állapotellenőrzést. Bár a RAID növeli a rendelkezésre állást, nem helyettesíti a teljes adatmementést és a rendszeres mentést.