Protokollhatások

Protokollhatások a kutatási vagy működési protokollok azok a hatások, amelyek maguk a protokoll megvalósítása közben lépnek fel és befolyásolják a mért eredményeket, a résztvevők viselkedését vagy a mérések módját. Más szóval a protokoll nem csak közvetítő eszköz, hanem gyakran aktív tényező is, amely torzíthatja az összegzett adatokat és a végső következtetéseket.

Kialakulásuk több módon történhet: a protokollhoz való ragaszkodás és végrehajtás eltérései (implementation fidelity) miatt; a résztvevők és a kutatók elvárásai által kiváltott viselkedésváltozások (például Hawthorne-effektus); a mérések módjából adódó érzetek vagy válaszok módosítása; valamint a környezeti és operatív tényezők, mint az időnyomás vagy a helyszín sajátosságai. A protokollhatások különösen fontosak a belső érvényességre (internal validity) és a reprodukálhatóságra nézve, mert torzíthatják a megállapításokat.

Példák különböző területeken: klinikai vizsgálatokban a betegeket követtek vagy kezelési időzítés szerint csoportosítják, és a protokoll sajátosságai befolyásolhatják a mellékhatások jelentését; társadalomtudományi kísérletekben az utasítások vagy feladat sorrendje alakíthatja a válaszokat; felhasználói megfigyelésekben a protokoll által meghatározott lépések sorrendje befolyásolhatja a felhasználói viselkedést.

A problémák minimalizálása érdekében fontos intézkedések közé tartozik a protokollok előzetes tervezése és preregisztrációja, standardizált eljárások és képzés, a mérés vakításos vagy blinding technikáinak alkalmazása, valamint a protokoll-felmérés és a végrehajtás folyamatos monitorozása. Emellett érdemes végezni érzékenységi elemzéseket és többhelyszínes vizsgálatokat a hatások elkülönítésére. Forráshiánynál vagy torzítás esetén a leírt protokollhatásokra hivatkozva értékelhető az eredmények megbízhatósága.