Posztimpresszionizmus

Posztimpresszionizmus a 1880-as évek végén és az 1890-es évek elején Franciaországban kibontakozó festészeti irányzatok összefoglaló neve. A jelző a későbbi művészettörténetben használt kategória, és nem alkot egy egységes iskola. A mozgalomhoz gyakran sorolják azokat a festőket, akik az impresszionizmus szín- és fényérték-újításait továbbgondolták, miközben a formai rendet, a strukturát és a szimbolikus tartalmat is hangsúlyozták.

Jellemzői közé tartozik a színnek erőteljes, emocionális jelentéshez kötődő használata, a formák és kontúrok megfogalmazása, illetve a kompozíciók gondosabb tervszerűsége. A posztimpresszionisták eltérő utakon jártak: némelyikük a fénnyel és a fényhatások robosztusabb megfogalmazásával kísérletezett, mások a tér- és formarányok szigorúbb megközelítését keresték.

Fontos alakjai közé tartozik Paul Cézanne, Vincent van Gogh, Paul Gauguin és Georges Seurat. Cézanne a formák tömörítésével és a tér szerkezetének megerősítésével hatott; van Gogh dinamikus, expresszív ecsetvonásaival és erőteljes érzelmi töltésével, Gauguin a színeket szimbolikus jelentéssel ruházta fel, Seurat a pontillizmusabb eljárásokkal a rendezett kompozícióra törekedett. Bár nem egységes iskola, közös vonásuk a megfigyelésre épülő realizmusból kilépő, de szubjektív megközelítés.

Hatásuk a későbbi modern irányzatokra – többek között a fauvismus, a kubizmus és a korai expresszionizmus – kifejezetten érezhető volt. A posztimpresszionizmus időszaka körülbelül 1886-tól 1905-ig terjedt; utóélete és vitái hozzájárultak a 20. századi avantgárd fejlődéséhez.