PLCvezérlés

PLCvezérlés (programmable logic controller control) egy automatizálási módszer, amelyben egy programozható logikai vezérlő (PLC) irányítja és szinkronizálja ipari folyamatokat. A PLC ipari számítógépre hasonlít, de robusztus és valós idejű működésre tervezett, ellenáll a portnak, rezgésnek és hőmérséklet-ingadozásoknak. Egy PLC bemeneti jeleket olvas a szenzoroktól és kapcsolóktól, és kimeneteket ad az aktuátorok felé. A program ciklusban végrehajtja a megadott logikai és vezérlési utasításokat.

Az architektúra általában egy központi egységből (CPU), bemeneti/kimeneti modulokból (I/O), tápegységből és kommunikációs interfészekből áll. A rendszerek gyakran modulárisak: a bemeneti és kimeneti modulok cserélhetők vagy bővíthetők. A vezérlést az IEC 61131-3 szabvány szerinti programnyelvekkel írják: Ladder Diagram (LD), Function Block Diagram (FBD), Structured Text (ST), Instruction List (IL, elavult), és Sequential Function Chart (SFC). A determinisztikus működés és a rövid scan-idő jellemző.

Gyakorlati alkalmazások és kapcsolódó technológiák: PLC-ket használnak gyártósorok, csomagoló- és feldolgozóüzemek irányítására, gépi automatizálásra és folyamatvezérlésre. Gyakori hálózatok: Ethernet-alapú protokollok, például PROFINET, EtherCAT és Modbus. Biztonság: funkcionális biztonsági követelményekhez kapcsolódó PLC-k és biztonsági PLC-k használata, ISO 13849 és IEC 62061. A PLC-k könnyen integrálhatók HMI- és SCADA rendszerekkel, lehetővé téve a diagnosztikát, távfelügyeletet és adatalapú optimalizálást.

Előnyök és trendek: megbízhatóság, determinisztikus idő-válasz, egyszerű karbantartás és moduláris felépítés. A modern PLC-k hálózatba kötöttsége, IP-alapú kommunikációja és az ipari edge számítás, valamint a kiberbiztonsági megfontolások jellemzőek. Összességében a PLCvezérlés a robusztus, skálázható és karbantartható megoldások közé tartozik az ipari automatizálásban.