Olvadáspontokat

Olvadáspontokat, vagy más néven fázisátmeneti pontok, a fizikai anyagok állapotváltozásának meghatározó hőmérsékleti értékei. Ezek a pontok jelzik, hogy egy anyag melegedés vagy hűlés során milyen állapotból más állapotba kerül, például szilárdból folyadékká vagy folyadékból gázzá. Az olvadáspont és a fagyáspont ugyanazt a hőmérsékletet jelöli, csak az átmenet irányától függően nevezik el.

Az olvadáspont az a hőmérséklet, ahol egy szilárd anyag kezd folyadékká válni. Például a víz olvadáspontja 0 °C (32 °F) a standard nyomáson. Ez a folyamat endotherm, azaz hőfelvétel kíséri. A fagyáspont ugyanazt a hőmérsékletet jelöli, de itt a folyadék szilárdul meg, például víz jéggé válik. Az olvadás és fagyás pontok azonosak, ha a nyomás és a anyag tisztasága állandó.

A gőzölődéspont, vagy forráspont, az a hőmérséklet, ahol egy folyadék kezd gőzzé válni. A víz standard nyomásnál 100 °C (212 °F)-on forr. Ez a folyamat is endotherm, és a nyomás változásával változik. A szublimáció és a depolimerizáció is olvadásponthoz hasonló folyamatok, de ezeknél az anyag közvetlenül szilárdból gázzá vagy más állapotba megy át.

Az olvadáspontok meghatározása fontos a kémiai, fizikai és mérnöki alkalmazásokban, például anyagtani vizsgálatoknál, hőszabályozásnál vagy anyagok keverésénél. A nyomás és a nyomásváltozás is befolyásolja ezeket a pontokat, például a víz olvadáspontja csökken a magasabb nyomásnál.