Oldószerextrakció

Oldószerextrakció, vagy oldószer-extrakció, egy szétválasztási eljárás, amelyben egy anyag két immiscibilis fázis között oszlik meg: általában egy vízben oldott mintát tartalmazó oldat és egy organikus oldószerfázis. A cél az, hogy a kívánt összetevő a megoszlási egyensúly alapján átvándoroljon az egyik fázisból a másikba, gyakran az oldószerfázisba vagy egy másik tisztított fázisba kerülve.

A fontosabb módszerek közé tartozik a folyadék-folyadék extrakció (LLE), amely során a mintát és az oldószert keverik, hogy a célelem a kiválasztott fázisba jusson. Szilárd-folyadék extrakció (SLE) esetén a szilárd mintát oldják ki oldószerrel. Gyakori és hagyományos változat a Soxhlet extrakció, amelyben a kivonószer folyamatosan körforgásban van és hosszú ideig kioldja a célemet. Ipari szinten gyakran alkalmaznak ellenáramú, vagyis counter-current elrendezéseket a hatékonyság növelése érdekében, több lépéses kivonással.

Az oldószer kiválasztása a célelemetől és a minta összetételétől függ. Figyelembe veszik a fázisok közötti oldhatóságot, a poláris viszonyokat, a kívánt tisztaságot, a forráspontot és a környezeti kockázatokat. Gyakran használt oldószerek közé tartozik a hexán, az etilacetát és más közepesen vagy alacsony poláris oldószerek; azonban sok közülük energiát igényel és egészségügyi/környezeti kockázatot jelent, ezért egyre inkább keresik a kevésbé mérgező alternatívákat és a zárt, biztonságos kivitelezést.

Alkalmazási területek közé tartozik az illóolajok kivonása növényi anyagokból, természetes termékek tisztítása és analitikai minták előkészítése, például GC-MS vagy HPLC-analízishez. Ipari környezetben az extrakciót gyakran több lépcsőben, ellenáramú rendszerekkel és visszamaradó oldószer minimalizálásával végzik, hogy hatékony és megvalósítható legyen.