Metaanalízisekben

Metaanalízisekben olyan statisztikai módszerek összességét értjük, amelyek több, önállóan megvalósított vizsgálat eredményeit egyesítve adnak megbízhatóbb becslést egy hatás méretére vagy kölcsönhatására. Célja a bizonyítékok összegyűjtése, a hatásbecslések pontosságának növelése és a különböző tanulmányok közötti bizonytalanság átláthatóbb bemutatása.

Főbb lépések közé tartozik a releváns irodalom keresése, a beillesztési és kizárási kritériumok meghatározása, valamint az adatok kivonása a hatásméretekből. Gyakori hatásméretek lehetnek a kockázati arány, a relatív kockázat, a különbségek átlaga vagy a standardizált átlagkülönbség, amelyeket egy vagy több modellben összegeznek.

Modellek és heterogenitás: a metaanalízisben alkalmazott modellek közé tartozik a fix-effect és a véletlen hatású (random-effects) modell. A tanulmányok közötti heterogenitást értékelik például Q- és I2-számítással; magas heterogenitás felértékelése jelzi, hogy a hatás különböző tanulmányokban más lehet.

Torzítás és minőség: publikációs torzítás vizsgálható vizuálisan, például tölcsérdiagrammal vagy statisztikai tesztekkel (pl. Egger-teszt). A vizsgálat minőségét és a torzításokat különböző értékelő eszközökkel lehet mérni, mint a RoB-2 (randomizált vizsgálatok) vagy ROBINS-I (nem véletlenszerű vizsgálatok), valamint a szisztematikus áttekintések minőségét a PRISMA irányelvei szerint jelentik. Elengedhetetlen a preregisztrált protokoll és a transparens eredménykommunikáció.

---