Memóriakorlátozások

Memóriakorlátozások a számítástechnikában arra a jelenségre utalnak, amikor egy program vagy folyamat nem tud elegendő memóriát allokálni a működéséhez. Ez többféle okból fordulhat elő. Az egyik leggyakoribb ok, hogy a rendelkezésre álló fizikai memória (RAM) megtelt, és a rendszer már nem tud további adatokat tárolni. Ilyenkor a operációs rendszer virtuális memóriát használ, ami a merevlemez egy részét memóriaként kezeli, de ez lényegesen lassabb.

Egy másik ok lehet a program saját memóriakezelési hibája. Ha egy program nem szabadítja fel a már nem használt memóriaterületeket, akkor idővel elfogyhat az összes rendelkezésre álló memória, még akkor is, ha az összességében elegendő lenne. Ezt memóriaszivárgásnak nevezik.

A memóriakorlátozások hatása általában a program lassulása, lefagyása vagy teljes összeomlása. Kisebb korlátozások esetén a program még működhet, de jelentősen lassabb lehet a reakcióideje. Nagyobb hibák esetén a program nem tud elindulni, vagy váratlanul bezáródik.

A memóriakorlátozások diagnosztizálására és elhárítására többféle eszköz és technika áll rendelkezésre. A feladatkezelő vagy rendszerfigyelő programok segítenek megállapítani, hogy melyik folyamat fogyasztja a legtöbb memóriát. Fejlesztői eszközök, mint a memóriaprofilerek, segíthetnek a memóriaszivárgások felderítésében a kódban. A probléma megoldásához gyakran a program optimalizálása, a memóriahasználat csökkentése vagy több fizikai memória hozzáadása szükséges a rendszerhez.