Magánmegtakarítás

Magánmegtakarítás a háztartások jövedelmük egy részének tartós megőrzése fogyasztás helyett. Általában a rendelkezésre álló jövedelem (diszponibilis jövedelem) és a személyes fogyasztási kiadások közötti különbséggel határozzák meg. Gyakran beszélnek a személyes megtakarítási arányról vagy a magánmegtakarítási részről, amely a nemzeti megtakarítás összetevőjeként értelmezhető.

Magánmegtakarítás és a költségvetési többlet összevetésével a teljes nemzeti megtakarítás része, amely finanszírozza a beruházásokat és részben a külföldi finanszírozási szükségleteket. Az arányok alakulását befolyásolja a gazdasági ciklus, a kamatlábak, az adózás és a társadalmi-biztonsági rendszerek.

Befolyásoló tényezők közé tartozik a jövedelem és annak kilátásai, a kamatok és a hitelhez jutás feltételei, a fogyasztói bizalom, a demográfiai összetétel, a várható jövőbeli jövedelmek és a bizonytalanság elleni óvatosság. Emellett a személyes tartalékok képzése a váratlan kiadásokra és a pénzügyi biztonság növelése is motívum lehet.

Közgazdasági hatások szempontjából a magas magánmegtakarítás hosszú távon támogathatja a beruházásokat és a gazdasági növekedést, de rövid távon csökkentheti a gazdasági keresletet. A megtakarítás és a beruházások közötti kapcsolatot befolyásolja a gazdasági környezet és a fiskális-politika.

Adatok és mérés: a rendelkezésre álló jövedelemből levont fogyasztási kiadások alapján számítják a magánmegtakarítást, amelyet különböző időszaki arányokban is nyomon követnek. A hazai adatokért és összehasonlításért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és nemzetközi szervezetek szolgálnak alapul.