MP3ról

Az MP3, hivatalos nevén MPEG-1 Audio Layer III (és MPEG-2 Audio Layer III), egy tömörített, veszteséges hangkódolási formátum. A tömörítés perceptuális kódoláson alapul: a hallgató számára kevésbé észrevehető zajokat és torzulásokat hagy meg, miközben jelentősen csökkenti az adatmennyiséget. Az MP3 fájlok jellemző kiterjesztése .mp3.

Kifejlesztésének kulcsszereplője a Fraunhofer IIS-nél dolgozó Karlheinz Brandenburg és munkatársai voltak a 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején. Szabványosítása az ISO/IEC MPEG-1 Audio Layer III formátumként 1993-ban történt, később pedig a MPEG-2 változatokban is támogatást nyert. A formátum gyorsan elterjedt a digitális zene terén, különösen a hordozható lejátszók és online zeneszolgáltatások megjelenésével.

Technikai jellemzői közé tartozik a különböző bitrátákon történő tömörítés, amely általában 128–320 kbps közé esik, a mintavételezési frekvencia gyakran 44,1 kHz vagy 48 kHz. Támogatható a Joint Stereo a jobb hatékonyság érdekében, és a fájlok ID3 tagekkel láthatók ellátva (cím, előadó, album stb.). A formátum veszteséges tömörítést alkalmaz, ezért a minőség a bitrátától függ, és nem ideális hosszú távú archíválásra.

Jelenleg az MP3 továbbra is széles körben támogatott, elsősorban kompatibilitási okokból és régi tartalmak szempontjából fontos; ugyanakkor újabb tömörítési formátumok, például AAC vagy Opus, gyakran jobb hatékonyságot kínálnak. A kapcsolódó szabadalmak lejárása mérsékelte a licencelési korlátokat, így a dekódolás és használat egyre könnyebb.