Létezésfilozófia

Létezésfilozófia, vagy más néven egzisztencializmus, egy filozófiai irányzat, amely a személyes létezés, az egyéni választások és a szabad akarat jelentőségére helyezte a hangsúlyt. Ez a gondolkodásmód főleg a 19. és 20. század fordulóján alakult ki, bár előzményei már a korai keresztény gondolkodásban és a romantika korában is megtalálhatók. Az egzisztencializmus nem egy egységes iskolaként működik, hanem több, egymástól eltérő gondolkodásmódot magába foglal, amelyek közös témájukban, az emberi létezés értelmezésében találkoznak.

Az irányzat alapvető kérdései közé tartozik, hogyan értelmezhetjük a létezésünket, mi ad értelmet az életünknek, és milyen szerepe van a szabad akaratnak az egyén döntéseiben. Filozófusok, mint Jean-Paul Sartre, Martin Heidegger, Søren Kierkegaard és Friedrich Nietzsche, különböző szögletekből vizsgálták ezeket a kérdéseket. Sartre például az abszurdizmus és a szabad akarat koncepciójával foglalkozott, míg Heidegger a „létezés” (*Dasein*) fogalmával próbálta megérteni az emberi lét alapvető jellemzőit.

Az egzisztencializmus nem csak egy elméleti filozófiai irányzat, hanem gyakorlati jelentőségű is. Az egyénnek nem ad megoldást vagy előre megírt célt, hanem felkéri, hogy saját életét értelmezze és alakítsa. Ez a gondolkodásmód nagy hatással volt a irodalomra, a színházra, és még a pszichológiára is, például a terápia területén, ahol az egzisztenciális pszichológia kifejlődött.

Az egzisztencializmus kritikai szempontokat is felvetett, például a determinizmus és az abszurdizmus problémáival kapcsolatban. Egyes kritikusok szerint az irányzat túlzottan individualista, és nem tud megfelelően foglalkozni a társadalmi és politikai kérdésekkel. Ennek ellenére az egzisztencializmus ma is jelentős szerepet játszik a filozófiai, pszichológiai és kulturális vitákban, mint egy olyan gondolkodásmód, amely az emberi lét alapvető kérdéseivel foglalkozik.