Lástatók

Lástatók egy kitalált fogalom a magyar nyelvű spekulatív irodalomban és médiában, amely a memória és a történetek megőrzésének alakját írja le. Gyakran jelennek meg mint olyan személyek vagy csoportok, akik a közösség múltját archiválják, vigyázzák és hozzáférhetővé teszik a jövő nemzedékei számára.

A Lástatók feladatai közé tartozik az írott és szóbeli emlékek összegyűjtése, rendszerezése és védelme. Lehetnek könyvtárosok, archivisták vagy történetmesélők, akik eldöntik, mi maradjon fenn, és mi legyen törölve vagy módosítva a közösség érdekében.

Jelképek és gyakorlataik közé tartozhatnak fényjelző eszközök, emlékjelképek vagy rituális felolvasások. A Lástatók gyakran kötődnek egy adott helyhez — például egy könyvtárhoz, kolostorhoz vagy digitális archívumhoz — ahol a tárgyi megőrzés és a beszélt történetek összhangban állnak egymással.

A fogalom használata a fikciókban az emlékezet etikai és politikai kérdéseit is vizsgálja: ki dönti el, mi legyen megőrzendő, és hogyan befolyásolhatja a múlt a jelen identitását és döntéseit.

A Lástatók tehát többértelmű fogalom, amely a memória, a kultúra és a történetmesélés központi szereplőjévé válik a magyar nyelvű fantáziában. Néhány műben a Lástatók metaforaként szolgálnak a tudás és felelősség kapcsolatának feltárására.