Lazúrozás

Lazúrozás a festészetben olyan technika, amely áttetsző vagy félig áttetsző színrétegek felhordásával dolgozik. A cél, hogy a rétegek optikai kölcsönhatása gazdagabb tónusokat és belső fényt adjon a képeknek. Minden új, áttetsző réteg részben átlátszik a már megszáradt aláfestésen, ez adja a festmény jellegzetes fényét és mélységét.

Historikusan a lazúrozás a reneszánsz és a barokk festészet hagyományába illeszkedik. A mesterek a fény és az árnyék finom átmeneteinek elérésére használták. Híres alkalmazói közé tartoznak Vermeer, Rembrandt és Velázquez, akik több rétegben építették fel a színeket.

Anyagok és előkészítés: a rétegek általában vékonyak és áttetszőek. Olajfesték esetén hígítóként terpentin vagy terpentin-alapú médiumok, továbbá lazúr- vagy átmeneti médium használható. A felület lehet vászon vagy fa alapú; előkészítése gessóval érdesített vagy akrilgessóval történik. A rétegek felhordása előtt győződjünk meg a felület alapos száradásáról; a következő réteghez általában szükség van teljes kiszáradásra.

Eljárás és eredmény: általában tonális alapszín vagy underpainting készül, majd a vékony, áttetsző glaszrétegeket alkalmazzák. Minden réteg ki kell száradjon, mielőtt a következőt felvinnák. A glazékat több szín felhasználásával keverve lehet elérni a kívánt fényhatást, a mélységet és az árnyékokat.

Előnyök és korlátok: a lazúrozás különösen élénk, optikai fényt és kiváló tónusátmeneteket ad. Hátránya a hosszú száradási idő és a technika gondos tervezése; a megfelelő felügyelet nélkül könnyen sötétté vagy fakóvá váló felület alakulhat ki.