Kötöttségre

Kötöttségre a magyar nyelvben a kötöttség főnév -re toldalékolt alakja. Ebben a formában a szó nem önálló fogalomként jelentkezik, hanem a kötöttség jelentésének grammatikai esete vagy kapcsolódási pontja kifejeződik, gyakran a vonatkozó vagy irányultság értelemben. A -re suffixum a nyelvi kifejezésekben a célhoz, témához vagy viszonyhoz való viszonyt jelzi, ezért a kötöttségre formát tipikusan olyan szerkezetekben használják, mint a kötöttségre vonatkozó vagy kötöttségre irányuló kifejezések.

Etymológiailag a kötöttség szó a kötni igéből képzett -öttség képzővel képződött főnév, amely a kötelező vagy összekapcsolt állapot jelentését hordozza. A -re hozzátoldalék pedig a tárgy vagy téma felé való viszonyt hangsúlyozza. Így a kötöttségre önmagában nem új fogalom, inkább a kötöttség nyelvtani alakja, amely a mondat összefüggésében különböző értelmet vehet fel.

Használatára jellemző, hogy a kifejezés gyakran előfordul jogi vagy hivatalos szövegekben, ahol pontosan meg kell adni, hogy mire vagy mire vonatkozik a kötöttség. Példák: „A kölcsönzési szerződés kötöttségre vonatkozó záradékai tisztázottak.” vagy „A jogszabály kötöttségre vonatkozó része részletesen szabályozza a felek kötelezettségeit.” Ezek a szerkezetek jól példázzák a formális nyelvben előforduló használatot.

Összefoglalva, köttettségre nem önálló fogalom, hanem a kötöttség egyik grammatikai alakja, amely a viszony vagy a témaként való hivatkozás kifejezésére szolgál. See also: kötöttség, kötelezettség.