Kódlefedettség

Kódlefedettség (code coverage) a szoftverfejlesztésben használt mérőszám, amely megmutatja, hogy a program forráskódja vagy végrehajtható elemei milyen arányban kerültek végrehajtásra a futtatott tesztek során. A dinamikus lefedettség nyomon követésén alapul: a futás során látja a valóban végrehajtott utasításokat és ágakat, és ennek megfelelően készít jelentést. A leggyakoribb lefedettségi mutatók közé tartozik a statement coverage, a branch coverage és a loop coverage; gyakran mérik a függvények vagy osztályok lefedettségét is.

E két típus közül a dinamikus lefedettség a közelítés, amely instrumentációval vagy futásközeli megfigyeléssel valósul meg; statikus elemzéssel csak becslések adhatóak. A méréshez különböző eszközök állnak rendelkezésre: például Java nyelveken JaCoCo vagy Cobertura; Pythonban coverage.py; JavaScriptben Istanbul/nyc; C/C++ esetén gcov vagy lcov. Az instrumentáció során a forráskódba vagy a fordított bytecode-ba mérőpontokat helyeznek el, majd a tesztek futtatása után a mérőadatokból jelentés készül.

Fontos megérteni, hogy a lefedettség nem minőségbiztosítás: magában nem garantálja a hibák hiányát, és magas lefedettség mellett is előfordulhatnak rejtett vagy elvárt viselkedést nem feltétlenül ellenőrző tesztek. Gyakorlati felhasználáskor a kódlefedettséget beépítik CI/CD folyamatokba, és gyakran minimális lefedettségi küszöböt írnak elő; a felhasználók célja a kritikusan fontos vagy összetett kódrészek lefedettségének növelése a tesztkészlet fejlesztésével.