Krioprezerváció

Krioprezerváció a biológiai anyagok rendkívül alacsony hőmérsékleten történő megőrzésének folyamata, amelynek célja a biológiai aktivitás lefagyasztásával vagy drasztikus lassításával történő megállítása, hogy később visszafordítható legyen az anyag életképessége. A gyakorlatban legtöbbször emberi reprodukcióhoz kapcsolódó sejteket és szöveteket, de különböző típusú sejtek, szövetek és biokémiai minták hosszú távú tárolására használják.

Történetileg a krioprotektív anyagok és a lassú fagyás, majd a modern vitrifikáció fejlesztése tette lehetővé a gyakorlatot. A kriogén tároláshoz általában folyékony nitrogént alkalmaznak (-196 °C), amely vagy folyékony, vagy gőzös fázisban tarthatja a mintát. A mintákat speciális tüskékkel és tokokkal, általában csövekben vagy pálcákban tárolják, hogy megakadályozzák a kontaminációt és a hőmérséklet-ingadozást.

Alkalmazási területek közé tartozik a fogamzási egészség megőrzése (spermiumok, oocyták, embriók), a szövetek és sejtek biobankolása (például őssejtek, vérkészítmények), valamint kutatási és klinikai céllal végzett krioprotekció. Gáttal járó kockázatok közé tartozik a kristályosodás okozta mechanikai sérülés és a krioprotektánsok citotoxicitása, ezért a protokollok gondos kontrollt igényelnek.

Etikai és jogi kérdések is felmerülnek, például a hozzájárulás, tulajdonjog és adatmögöttes szabályozások tekintetében, amelyek országonként változnak. Összességében a krioprezerváció fontos eszköz a modern orvostudományban és biológiában, amely lehetővé teszi hosszú távú megőrzést és későbbi felhasználást.