Korhadás

Korhadás a szerves anyagok lebomlási folyamata, amelyet főként mikroorganizmusok és kémiai reakciók idéznek elő. Gyakorlati értelemben a korhadás a faanyag és más organikus anyagok szerkezeti és tömegbeli gyengülését jelenti. A kifejezés ugyanakkor általánosan utalhat más szerves maradványokra, például növényi maradványokra vagy élelmiszerre is, ahol a szerkezet és a minőség romlik.

Faanyagban három fő korhadási típus ismert: barna korhadás, fehér korhadás és puha korhadás. Barna korhadás esetén elsősorban a cellulóz és a hemicellulóz bomlik le, lignin marad sérüléket követően, a fa sötétbarna, porózus és morzsolódó lesz. Fehér korhadásban a lignin és a cellulóz egyaránt lebomlik, a fa világosabb színű, rostos és hajlamos a törésre. Puha korhadás nedves környezetben alakul ki, elsősorban a cellulóz bontása zajlik, és a fa puha, kerekded járatokkal tönkremegy.

Környezeti tényezői közé tartozik a hőmérséklet, a nedvességtartalom és az oxigén jelenléte. Ideális körülmények között a korhadás gyorsabb, míg alacsonyabb páratartalom és hőmérséklet lassítja. Szerepe a természetben a szerves anyagok újrahasznosítása és az ökoszisztéma tápanyagkerekének része, gazdasági szempontból pedig a faépítmények és műtárgyak rongálódását, anyag- és karbantartási költségeket okozhat.

Megelőzése és kezelése magában foglalja a megfelelő szárazságot, szigetelést, légáramlást és a fertőzés elleni védelemre irányuló faanyagvédelmi intézkedéseket, valamint szükség esetén a fertőzött anyag eltávolítását és cseréjét.