Koraszületésnél

Koraszületésnél a terhesség 37. hete előtt bekövetkező szülést értjük. Az ilyen koraszülöttek gyakran igényelnek újszülött-intenzív ellátást. Az osztályozásban megkülönböztetünk extrém koraszülést (<28 hét), nagyon koraszülést (28–32 hét), és középső-késő koraszülést (32–37 hét). A különböző hétközi időpontok más és más kockázatokat és kilátásokat jelent(nek).

Kockázati tényezők közé tartozik a magzati vagy anyai egészségi állapot és a terhesség körülménye: anyai életkor szélső értékei, többes terhesség, korábbi koraszülés, magzati fertőzések, placentális problémák, anyai krónikus betegségek (például hipertónia, cukorbetegség), dohányzás, alkoholfogyasztás és bizonyos életmódbeli tényezők. Emellett társadalmi és egészségügyi hozzáférési tényezők is befolyásolhatják a koraszülés előfordulását.

Kezeés és gondozás a koraszülés esetén több elemből áll. Ha a koraszülés előre jelezhető, a tocolysis általi rövid ideig tartó várakozásot alkalmaznak, hogy kortikoszteroidok adásával felgyorsítsák a magzati tüdő érését, és magnézium-szulfát adását alkalmazzák a neuroprotekció érdekében bizonyos időkertben. A szülés után a baba gyakran NICU-ban kap életmentő és támogatott ellátást, például lélegeztetést, surfactant adását és hőmérséklet-szabályozást. A megelőzés célja a terhesség során a kockázati tényezők kezelése és a rendszeres terhesgondozás.

Kilátások szempontjából a túlélés és a hosszú távú fejlődés függ a fogantatás hetétől és a szövődmények meglététől. A modern neonatális ellátás jelentősen javította a kilátásokat, különösen a későbbi időpontokban születő koraszülöttek esetében.