Kognitívviselkedésalapú

Kognitív-viselkedésterápia (KVT) olyan pszichoterápiás megközelítés, amely a gondolatok, érzelmek és viselkedés kölcsönhatásait vizsgálva törekszik a problémák megoldására. A cél, hogy a negatív vagy maladaptív gondolatokat és viselkedési mintákat felismerje és megváltoztassa, ezáltal javítva az élettani funkciókat és a mentális jólétet. A megközelítés gyökerei a 1960-as években Beck és társai, illetve Ellis által meghatározott kognitív és viselkedéses irányokhoz köthetők.

A centrális elv a kognitív modell: a gondolatok alakítják az érzelmeket és a viselkedést, ezért a zavaró gondolatok megkérdőjelezése és átstrukturálása számít a terápia kulcsának. A terápia általában strukturált és célzott, rövid távú folyamat. Fontos elemei a közös célmeghatározás, a feladatok teljesítése és a terapeuta és a kliens közötti együttműködés, amelyet gyakran „közös problémamegoldásként” jellemeznek.

A technikák közé tartozik a kognitív restrukturálás (negative thought patterns analizálása és átértékelése), a viselkedéses aktiválás, a fokozatos expozíció és a viselkedési kísérletek, a problémamegoldás és a relaxációs gyakorlatok. Gyakran alkalmazzák házi feladatokkal, a kliens aktív részvételével.

Alkalmazási területei közé tartozik a depresszió, általános szorongás, pánik betegség, társas és specifikus fóbiák, szociális szorongás, posttraumás stressz zavar, OCD, étkezési rendellenességek és alvászavarok. A kutatások széles körben alátámasztják hatékonyságát, és gyakran összehasonlítható vagy felülmúlja más terápiákat, különösen rövid távon. A terápia alkalmazása személyre szabott, és gyakran együttműködik gyógyszeres kezeléssel.

Korlátai közé tartozik a beszédes részvételi igény és a gyakori otthoni feladatok szükségessége; nem minden eset adja a gyors vagy teljes felépülést, és intenzív vagy komplex esetekben szükség lehet integratív megközelítésre vagy más terápiákra. Fontos kulturális és nyelvi tényezők figyelembe vétele és a terapeuta képzettsége. Összességében a kognitív-viselkedésterápia a pszichoterápiás repertoár egyik legjobban kutatott és leggyakrabban alkalmazott formája.