Klímavizsgálatok

Klímavizsgálatok a Föld éghajlati rendszerének kutatásával foglalkozó multidiszciplináris terület. A vizsgálatok során elemzik a légkört, a hidroszférát, a krioszférát, a bioszférát és a litoszférát érintő kölcsönhatásokat, valamint a külső kényszerítő hatásokat, például az üvegházhatású gázok koncentrációjának változását, aeroszolokat és a napsugárzás variabilitását. Fontos megkülönböztetés a klíma variabilitása (rövid távú ingadozások) és a klímaváltozás (hosszú távú tendencia).

Fő módszerek közé tartoznak a numerikus modellek, köztük az általános cirkulációs modellek (GCM-ek), regionális klímamodellek és a downscaling technikák. Emellett klímarekonstrukciókat végeznek paleoklimatológiai adatokból (jégmagvak, faévgyűrűk, üledékrekonstrukciók) és műholdas megfigyelésekből. A projeciók gyakran több modellből álló ensemble-átlagokra épülnek, ami a bizonytalanságok értelmezését és a kockázatbecslést szolgálja.

Az eredmények alkalmazási területei közé tartozik a köz- és gazdaságpolitika tájékoztatása, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás (adaptáció) és a mitigációs stratégiák kidolgozása. Konkrét területek: várostervezés, vízgazdálkodás, mezőgazdaság, energetika és infrastrukturális rendszerek megerősítése. A klímavizsgálatok fontosak a kockázatcsökkentés és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából, de mindig számolniuk kell a modellek által hordozott bizonytalanságokkal.

Történetileg a klímavizsgálatok gyökerei a 19. századi meteorológiában találhatók; a 20. század közepétől a számítógépes modellek és a megfigyelések fejlődése forradalmasította a területet. Az 1990-es évektől a nemzetközi értékelő jelentések, például az IPCC munkája összegzi a rendelkezésre álló tudást és segíti a döntéshozatalt.