Kirchhofftörvényei

Kirchhofftörvényei a villamoságtan két alapvető törvénye, melyeket Gustav Kirchhoff német fizikus fogalmazott meg 1845-ben. Ezek a törvények a hálózatokban folyó áramok és a feszültségek közötti kapcsolatot írják le.

Az első Kirchhoff-törvény, vagy csomóponti törvény kimondja, hogy egy villamos hálózat bármely csomópontjában az odafolyó áramok összege megegyezik az onnan elfolyó áramok összegével. Más szóval, a csomópontba nem lép be és nem lép ki töltés. Ez a töltésmegmaradás törvényének következménye.

A második Kirchhoff-törvény, vagy huroktörvény kimondja, hogy egy villamos hálózat bármely zárt körében (hurkában) a feszültségesések összege megegyezik a hurkon belüli feszültséggenerátorok (például telepek) által szolgáltatott feszültségek összegével. Ez az energiamegmaradás törvényének egy megfogalmazása az elektromos rendszerekre.

Ezek a törvények elengedhetetlenek az összetett elektromos áramkörök elemzéséhez és tervezéséhez. Lehetővé teszik az ismeretlen áramok és feszültségek kiszámítását, ha az áramkör elemeinek (ellenállások, feszültségforrások) értékei ismertek. A Kirchhoff-törvényeket széles körben alkalmazzák villamosmérnöki, elektronikai és fizikai kutatásokban.