Keynesianizmusból

Keynesianizmus egy gazdaságpolitikai irányzat, amely John Maynard Keynes közgazdasági elveire épül. Az alapgondolat szerint az aggregált kereslet hiánya okozhat recessziót és munkanélküliséget, ezért rövid távon a kormányok aktív fiskális politikával, valamint a központi bank lazább monetáris politikájával igyekeznek növelni a keresletet. A kiadások növelése, adócsökkentés vagy ezek kombinációja élénkítő hatást válthat ki, amely a multiplikátorhatás révén tovább támogatja a gazdaságot és a foglalkoztatást. A monetáris politika a hitelkamatok és a pénzkínálat módosításával segítheti a beruházásokat és a fogyasztást.

A Keynesianizmus a második világháború utáni időszakban jelentős szerepet játszott a jóléti államok kiépítésében és a gazdaságpolitika kereteinek kialakításában. A 1970-es évek stagflációja és a monetarizmus vitái után a megközelítés részben átalakult: megjelentek az úgynevezett új Keynesian és neoklasszikus-útvonalak, amelyek a várakozásokkal, a rugalmatlan árszintekkel és a pénzügyi piacok szerepével foglalkoznak, miközben a fiskális és monetáris politika közötti koordinációt hangsúlyozzák. A modern vitákban a gazdasági stabilizáció eszközeként továbbra is fontos szerepet kap a fiskális élénkítés, különösen válságok idején, miközben kritikák rámutatnak a növekvő államadósság és a költségvetési fenntarthatóság kérdéseire.