Kármánszintnél

Kármánszintnél a földi atmoszféra és a külső tér közötti hagyományos határ megnevezése. Általában 100 kilométeres magasságot jelöl, és a levegő sűrűségének rendkívüli csökkenése miatt a hagyományos repülés már nehezen működik ezen a szinten. A határ nevét Theodore von Kármánról kapta, a híres magyar–amerikai mérnökre és fizikusra, aki a ritkult légköri rétegekben a repülés és az űr közti átmenet kérdéseit vizsgálta.

A kármán-szint nem fémesen megfogható fizikai határ, inkább egyezményes vonal. A légkör vékonyodása folyamatos, és a 100 kilométer körüli magasságban már olyan körülmények uralkodnak, hogy a hagyományos légáramlatokból származó felhajtóerő gyakorlatilag elhanyagolható. E felett az űrtechnikai és állapottól függő közeg közvetlenül befolyásolja a mozgást és a pályát, ezért gyakran tekintik az űr kezdete felé vezető elválasztó vonalnak.

Tény és gyakorlati használat tekintetében a Kármán-szint egy konvenció. A legszélesebb körben ezt a magasságot használják az űrrepülés és az űrkutatás megkülönböztetésére, például a Nemzetközi Repülésügyi Szövetség (FAI) definíciója szerint. Ezzel szemben több ország vagy szervezet eltérő küszöbértéket alkalmazhat bizonyos jogi vagy elismerési célokra, például egyes hatóságok környezetében körülbelül 80 kilométeres magasságot tekintenek a határnak. A gyakorlatban tehát a Kármán-szint a nemzetközi beszédben a tér kezdete felé mutató általános megnevezés, amely a szabályozások, a repülésbiztonság és az űripar egymás közti kommunikációját segíti.