Jégsérülések

Jégsérülések a jégen vagy jeges felületeken végzett tevékenységek során keletkező sérülések összefoglaló neve. Ezek kialakulhatnak esés, hirtelen megállás vagy ütközés közben, különösen sportokban, mint a korcsolyázás, jégkorcsolyázás vagy jégkorong. A sérülések gyakorisága nő a csúszó, csúszós felületeken és a nem megfelelő védőfelszerelés alkalmazásakor.

A leggyakoribb típusok közé tartoznak a csonttörések (pl. csukló, felkar, boka, térd), ínszalagsérülések (különösen a csukló és boka környékén), ficamok és zúzódások, valamint fej- és agyi sérülések a fejsérüléses esések esetén. Előfordulhatnak kismértékű mozgásszervi problémák, mint részleges szalagkárosodások vagy meniscus-sérülések is. A tünetek között gyakran szerepel fájás, duzzanat, fájdalmas korlátozott mozgás, deformitás és gyengeség; fejsérüléseknél eszméletvesztés vagy hányinger is előfordulhat.

Diagnózis általában klinikai kivizsgálással kezdődik, amelyet képalkotó vizsgálatok követhetnek. Röntgen segítségével felderíthetők a törések, míg ultrahang, MRI vagy CT a lágy szövetek és összetett sérülések értékelésére szolgál.

Kezelésének alapja a korai elsősegélynyújtás: pihenés, jegelés, kompresszió és megemelés (RICE vagy POLICE elvek). Bizonyos esetekben immobilizációra, sínre vételre vagy műtéti beavatkozásra lehet szükség, illetve fájdalom- és gyulladáscsökkentő kezelést alkalmaznak. Súlyos fejsérülések esetén kórházi megfigyelés szükséges.

Előrejelzését befolyásolja a sérülés típusa és súlyossága, a korábbi állapot és a rehabilitáció. A legtöbb kisebb sérülés néhány hét alatt gyógyul, míg súlyosabb károsodások hosszabb felépülést igényelnek. A megelőzés fontos: védőfelszerelés viselése (sisak, csukló-, térd- és bokavédők), megfelelő bemelegítés, száraz, tiszta és biztonságos jégfelület használata, valamint óvatos mozgás a jeges felületeken.