Iterációk

Az iterációk a folyamatok többszöri végrehajtását jelentik, ahol egy lépés kimenete a következő lépés bemeneti adatává válik. Gyakran összefoglalható úgy, hogy a rendszer állapota minden ismétlésben frissül. Az iterációk célja lehet a kiindulási állapotból történő közelítés, a megoldás közelítésének előrehaladása vagy a folyamat finomhangolása. Az ismétlések addig folytatódhatnak, amíg a feltételek teljesülnek, vagy amíg a kívánt pontosság el nem érkezik.

Matematikai és numerikus módszerekben az iterációs eljárások olyan folyamatok, amelyek egy állapotot új állapotra cserélnek, például a Newton-szabály, a Gauss–Seidel vagy Jacobi-módszer és a konjugáltgradiens-technikák. Fontos a konvergencia kérdése: hogy az ismétlések sorozata a helyes megoldás felé tart-e, és meghatározhatók a megszakítási feltételek, mint például egy előírt abszolút vagy relatív hiba elérése, vagy a lépések számának korlátja.

Programozásban az iterációk gyakran ciklusok formájában jelennek meg (while, for), ahol a belső állapot minden iterációban frissül. A ciklusok addig futnak, amíg a megszakítási feltétel igaz: egy állapot elérése, egy hiba kiigazítása vagy a feladat befejezése.

Fejlesztésben és tervezésben az iteratív megközelítés kisebb körökben dolgozik, gyakran felhasználói visszajelzéssel és gyors prototípusokkal. Az agile és az inkrementális fejlesztés alapja, hogy minden iteráció egy működő verziót ad, amelyet értékelni és a következőben javítani lehet.

Az iterációk előnyei közé tartozik a rugalmasság, a gyors visszacsatolás és a problémák lépésenkénti kezelése. Hátrányai közé sorolható a potenciális nem konvergencia, a hosszú futási idő vagy a végcél bizonytalansága.