Irritánsok

Irritánsok olyan anyagok vagy keverékek, amelyek érintkezés után gyulladást válthatnak ki a bőrön, a szemeken vagy a légzőrendszeren. Az irritáció általában dózis- és időfüggő, és nem feltétlenül igényli az immunológiai szenzitizációt (ellentétben az allergénekkel). Gyakran erősebb irritánsok korrozív hatást is kiválthatnak, és súlyosabb szövetkárosodáshoz vezethetnek.

Az irritáció jellegzetes tünetei bőrön vagy szemeken égő, csaló/kedvezőtlen érzet, vörösség, viszketés vagy kötőhártya-gyulladás, míg a belélegzett irritánsok köhögést, torokfájást vagy nehézlégzést okozhatnak. A hatás útvonala lehet bőrrel való érintkezés, szemkontaktus vagy inhaláció; lenyelés ritkábban fordul elő. Az alacsonyabb koncentrációban vagy rövid expozíciók által kiváltott irritáció gyakran reverzibilis.

Gyakori példák közé tartoznak ammónia, klórgáz, kénsav és más savak/—disszidok, szódakészítmények, illetve erősebb lúgok. Oldószerek közül egyesek lokálisan irritálhatják a bőrt és a szemet (például acetone, izopropanol); más vegyületek pedig belélegzhető módon irritálhatják a légutakat.

Biztonság és szabályozás: irritáns anyagokat általában kezelési és tárolási előírásokkal, megfelelő szellőztetéssel és személyi védőfelszereléssel (például gáz- és szemvédelem, gloves) kell kezelni. A Nemzetközi harmonizált rendszerben (GHS/CLP) gyakran szem- és bőrirritánsként osztályozzák és címkézik az ilyen anyagokat, utalva azok potenciális hatására. Rövid távú expozíció esetén mindig öblítés, bőrtisztítás vagy szemvíz általi alapos öblítés javasolt, szükség esetén orvosi segítség.