Infinitívusz

Infinitívusz, vagy egyszerűen infinitívusz a magyar nyelvtanban az ige nem ragozott formája, amely a cselekvés általános, személytől és időtől független jelentését hordozza. Ez a forma a szótári alakhoz hasonló funkciót tölt be, és jellemzően -ni végződéssel képződik: írni, olvasni, futni. Egyes igéknél a belső tő, a hangzás vagy a történeti alakok miatt kisebb variációk adódhatnak.

Használata sokféle lehet. Az infinitívusz lehet főnévi igenevként vagy igei mondatrészként is, azaz önállóan vagy egy másik igével együtt fordul elő. Például: Szeretek írni. Meg akarom írni a levelet. A modális vagy segédigékkel képzett szerkezetekben is megjelenik: fog írni, tudni írni. Alárendelt mondatokban gyakran kötőmóddal vagy a “hogy” kötőszóval vezetett tartalmat jelöl: Azt mondta, hogy írni fog.

Különbség más igei formáktól: az infinitívusz nem ragozott alak, tehát nem fejezi ki személyt, számot vagy időt. Ezzel szemben a határozott igei alakok a mondat szintjén ragozódnak. A főnévi igenévvel, amelyet -ás/-és képzőkkel képeznek, szintén kifejezhető a cselekvés fogalma, de a főnévi igenév és az infinitívusz funkciója és használata eltérő.

Összegzésként az infinitívusz a magyar igék univerzális, általános értelemben vett alapkifejezése, amely a cselekvés általános tartalmát hozza előtérbe és különbözik a ragozott alakoktól vagy a főnévi igenevektől.