Implantáció

Az implantáció olyan folyamat vagy beavatkozás, amely során egy élő szervezetbe, szövetbe vagy anyagba idegen elem kerül, és ott integrálódik vagy funkcióját betölti. A kifejezés több területen használatos: biológiai beágyazódás, fogászati vagy ortopédiai implantátumok beültetése, illetve ideg- vagy hallásszakkal kapcsolatos rendszerek szerelése.

Beágyazódás (implantáció) az emberi reprodukcióban a megtermékenyített pete méhbe történő beültetése. Körülbelül a megtermékenyítés után 6–10 nappal zajlik. A folyamat három szakaszban zajlik: appózíció, amikor a blastocysta érintkezik a méhnyálkahártya felszínével; adhézió, a rögzülés a nyálkahártyához; majd invázió, amikor a trophoblast sejtek behatolnak az endometrium alá. Az endometrium hormonális receptivitása, a placentáció megkezdődése és a szervezet immunológiai alkalmazkodása mind hozzájárulnak a sikeres beágyazódáshoz. A beágyazódás zavara terhességkimenetelhez vezethet, például korai vetéléshez.

Más értelemben az implantáció olyan orvosi beavatkozásokat is jelenthet, amelyek során eszköz vagy anyag kerül a testbe és ott integrálódik. Fogászati implantátumok például a fogak pótlására szolgáló csontba ültetett titán- vagy kerámia rögzítőelemek, amelyeket oszteointegráció révén kapcsolódnak a csontszövethez. Hasonlóan léteznek cochleáris implantátumok, ideg- és gerinweleti, valamint ortopédiai implantátumok, amelyek célja a funkció helyreállítása vagy fenntartása.

Kockázatok és szakmai megfontolások: implantációs eljárásoknál fertőzés, kilökődés vagy technikai meghibásodás fordulhat elő. Reprodukciós implantációknál a beágyazódás sikerét befolyásoló tényezők közé tartozik a méhnyálkahártya állapota, hormonzavarok és az életmódbeli tényezők. A terület folyamatosan fejlődik, új technológiák és megközelítések jelennek meg a biztonságosabb és hatékonyabb beültetések érdekében.