Hírközlési

Hírközlés vagy hírközlési tevékenység a távolságon át történő információtovábbítás technológiáinak összességét jelenti. A terület magában foglalja a hang- és adatátviteli szolgáltatásokat, a vezetékes és vezeték nélküli hálózatokat, a televíziós és rádióközvetítést, valamint az internet-hozzáférést.

A hírközlés infrastruktúrája magába foglalja a végponti rendszerekhez vezető fogyasztói és vállalati hálózatokat: optikai és réz kábelezést, mobil- és Wi-Fi hálózatokat, műholdas kommunikációt, adatközpontokat és hálózati eszközöket.

A hírközlés története a távolságon át történő információátvitel korai megoldásaival kezdődött: a telegraf és a telefon fejlődése, majd a rádió- és televíziós sugárzás, végül a digitális technológiák, a szélessávú internet és a mobilhálózatok térnyerése.

Az ellátás és piac közvetlenül szabályozott terület: spektrum kezelés, licencelés, verseny és fogyasztóvédelem, hálózati és közüzemi szolgáltatások kötelező lefedettsége. Szervezetek, mint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) felügyelik a piacot, kiemelten a biztonságot, a magánélet védelmét és a piaci versenyt.

Az információs társadalom szempontjából a hírközlés létfontosságú infrastruktúra: biztosítja az oktatást, gazdasági tevékenységet és sürgősségi szolgálatokat, ugyanakkor kihívásokkal jár, például a digitalizációs egyenlőtlenségek és a hálózati ellenállóképesség kérdéseivel.