Hmérséklet

Hőmérséklet a testek és közegük belső állapotának jellemzője, amely a részecskék mozgásának és energiaszintjeinek átlagos szintjét tükrözi. Szembeszökő kapcsolata van a hőátadással és a fázisváltozásokkal, és gyakorlati értelemben azt mutatja meg, milyen gyorsan vagy lassan mozognak a részecskék adott környezetben.

A hőmérséklet mérésére többféle eszközt használnak: higany- vagy alkoholhőmérők, elektronikus érzékelők, RTD-k és infravörös mérők is. A mérések lehetnek érintésesek vagy érintés nélküliak, és különböző környezeti feltételekhez igazíthatók.

A legtöbb országban a hőmérsékletet Celsius-skálán mérik, amelynek kiindulópontja a víz fagyáspontja és forráspontja. Az SI egységrendszerben a kelvin a mért mennyiség alapegysége; a 0 K az abszolút zérus. Átváltás: K = °C + 273,15; °F = 9/5·°C + 32. A Kelvin a hőmérsékletet a differenciákban adja meg, míg a Celsius és Fahrenheit inkább hétköznapi végpontokat használnak.

Fizikai értelemben a hőmérséklet a részecskék átlagos kinetikus energiájának mérőszáma, amely befolyásolja a hőátadást és az anyag állapotváltozásait. A zeroth törvény alapján a hőmérséklet mérhető és összehasonlítható rendszerek között, így biztosítva az egységes definíciót.

Alkalmazások széles köre van: meteorológia, ipari folyamatok szabályozása és orvostudomány. Emberi testhőmérséklet általában körülbelül 36,5–37,5 °C, láz esetén 38 °C felett beszélünk róla.

Történetileg a hőmérséklet fogalmának kialakításához hozzájárultak olyan tudósok, mint Anders Celsius, Daniel Fahrenheit és Lord Kelvin, akik skálákat és definíciókat fejlesztettek ki.