Histológiában

Histológiában az élő szervek szöveteinek mikroszkopikus szerkezetével foglalkozó tudomány. A cél a normális szövetek architektúrájának leírása, a sejttípusok elhelyezkedésének és kapcsolatrendszerének megismerése, valamint a szöveti funkciók megértése. A histológia a anatómia és a patológia határterülete, hozzájárulva a szervek működésének megértéséhez és a betegségek mechanizmusainak feltárásához.

Módszertani alapelvek: a mintákat fixálják, beágyazzák paraffinba, majd vékony metszeteket készítenek. A leggyakoribb festés a hematoxilin–eosin (H&E). Szuper speciális festékek közé tartozik a PAS és a Masson-féle trichrom, immunhisztokémia (IHC) és in situ hibridizáció révén molekuláris információ nyerhető. Elektronmikroszkópia az ultrastruktúra vizsgálatára szolgál. Fagyasztott metszeteket gyors diagnózis céljából is alkalmaznak.

Klinikai relevancia: a szövettani vizsgálat a klinikai patológiában központi szerepet tölt be; a szövetszintű eredmények alapján meghatározzák a betegség típusát, stádiumát és a differenciálódás fokát. A kezelési döntések gyakran ezen eredmények alapján születnek. A histológia a szövettani diagnosztikát jelenti, és a citológiától eltérően a szövet architektúráját is értékeli.

Oktatás és altémák: az oktatásban a histológia az anatómia és a patológia alapja. A laboratóriumi munka része a minták előkészítése, metszése és színezése. Altémái közé tartozik ideg-, vese-, gasztrointesztinális, bőr-, reproduktív és endokrin szervek histológiája, továbbá a különféle immunhisztokémiai és molekuláris technikák.

Jelen és jövő: a digitális patológia és a teljesen elektronikus slide-elemzés elterjedése, valamint a multiplex immunhisztokémia és a kép-analitika fejlődése egyre fontosabbá válik. A histológia egyre inkább összekapcsolódik a molekuláris diagnosztikával és a biobankokkal, ami elősegíti a kutatást és a személyre szabott gyógyítást.