Higanyvegyületek

Higanyvegyületek a higany (Hg) különböző kémiai vegyületei, amelyek a környezetben, iparban és egyes alkalmazásokban előfordulnak. A higany vegyületei lehetnek anorganikusak vagy organikusak, és a mérgezőségük, stabilitásuk és felhasználási területeik alapján különböznek.

Az anorganikus higanyvegyületek közé tartozik a higany(II) klorid (HgCl₂), a higany(I) klorid (Hg₂Cl₂) és a higany(II) szulfid (HgS). Ezek a vegyületek mérgezőek, de stabilabbak, mint az organikus higanyvegyületek. A higany(II) szulfid például a cinóber és a realgar nevű ásványok alkotórésze, amelyek a festékiparban és a gyógyászatban is felhasználódtak. A higany(I) klorid, más néven kalómel, korábban orvosi és kozmetikai célokra is használták, de ma már tilos.

Az organikus higanyvegyületek, mint például a metil-higany (CH₃Hg) és az etil-higany (C₂H₅Hg), még veszélyesebbek, mert képesek bioakkumulálódni az élő szervezetekben. Ezek a vegyületek a vízben és a talajban is stabilak, és a hálózsákban, halakban és más vízi szervezetekben felhalmozódhatnak. A metil-higany mérgezése, mint például a Minamata-járvány, súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, beleértve a központi idegrendszer károsodását.

A higanyvegyületek környezeti hatásai jelentősek. A higany szennyezés a vízfolyásokban és a talajban a természetes folyamatok révén is előfordulhat, de az ipari kibocsátások, például a bányászat és a klór-alkalifőművek jelentősen megnövelik a koncentrációt. A higanyvegyületek szétbomlásának ideje hosszú, ami tovább növeli a környezeti veszélyt. A nemzetközi szabályozások, mint például a Minamata-szerződés, a higany felhasználását és kibocsátását korlátozzák, hogy csökkentsék a környezeti és egészségügyi kockázatokat.