Hidegháború

Hidegháború a második világháború után keletkezett politikai, gazdasági és katonai rivalizálás, amelyet az Egyesült Államok által vezetett nyugati blokk és a Szovjetunió által vezetett keleti blokk közötti ellentétek jellemeztek. A konfliktus gyakran meghaladta a diplomatángyakorlást, de közvetlen nagyhatalmi összecsapásokat nem folytattak. Ideológiai harc, fegyverkezési verseny, hírszerzés és befolyási övezetekért folytatott küzdelem formálta a nemzetközi rendet. A történet az 1947–1991 közötti időszakra tehető.

Az alapok közé tartozott a kommunizmus és a nyugati liberalizmus közötti encorköltő ellentétek kezelése. Jelentős szerepe volt a katonai tömbök létrejöttének: az észak-atlanti szervezet, a NATO 1949-ben, és a Varsói Szerződés 1955-ben. Nukleáris elrettentés és a fegyverkezési verseny földöntúli helyzetet teremtett: a kölcsönösen biztosított elrettentés (MAD) elve szerint egyik fél sem akart közvetlen, végzetes összecsapást, mivel az mindkét oldal számára végzetes következményekkel járt volna.

Fontos események közé tartozik a berlini blokád (1948–1949), a Koreai Háború (1950–1953), a kubai rakétakrisis (1962), a dètente időszaka a 1970-es években, valamint a fegyverzet-korlátozási szerződések, például a SALT I (1972), a SALT II (1979) és az ABM-tárgyalások, illetve a Helsinki Final Act (1975). A belső reformok hatására a Szovjetunióban Gorbachev 1985-től megkezdte a glasztand-peresztrojkát, amely hozzájárult a rendszer összeomlásához.

A hidegháború végső szakaszában 1989–1991-re esett a berlini fal leomlása és az adaptált szovjet rendszer felbomlása, amely a nemzetközi rend jelentős átalakulásához vezetett és befejezte a közvetlen szuperhatalmi rivalizálást.