Glikozidázok

Glikozidázok, vagy más néven glicidális hydrolázok, olyan enzimkategória, amely szakítja a glicidikus kötések közti kapcsolatokat, ezáltal lebontva cukrokat és szénhidrátokat. Ezek az enzimek a polimerizált szénhidrátok, más néven diszacharidok, oligonukleót és polisaccharidek lebontására specializálódtak, ami alapvető folyamat a táplálék feldolgozásában és a sejtek energiaellátásában.

A glikozidázok több alcsoportra oszthatóak az alapján, hogy melyik típusú glicidikus kötést hidrolizálják: alfa-glikosidázok (pl. alfa-amyoláz, alfa-glukozidáz), béta-glikosidázok (például béta-galaktózidáz, béta-glukuronidáz) és nem-klasszikus glikusidázok (pl. néomannosidáz és arabinosidáz). Az alfa- és béta-képesség különbséget tesz a cserepek szintézisében és a sejtek molekuláris égésében, melyeket a sejtek energiatermelésére és struktúrájuk fenntartására használnak.

Igenmentes forma jelen van természeti környezetben, de a glikozidázokat széles körben használnak biotechnológiai alkalmazásokban. Például az alfa-amyolázat használják élelmiszeripari folyamatokban a máz élesztőérzékeny lecsatlakoztatására, míg béta-galaktózidázat gyógyszerekben alkalmaznak, ahol glykosid kötésű intermedieit bontanak le a szélessíthetőség növelése érdekében. A glikozidázok hiányával vagy rendellenes működésével összefüggő betegségek közé tartozik például a májbetegségekben és a rákban megfigyelhető glikozidáz-aktivitás csökkenése.

A glikozidázok aktivitásának szabályozása kulcsfontosságú a metabolikus egyensúly fenntartása érdekében. Az enzimek aktivációja és deaktivációja specifikus cserepek, pH és ionkoncentrációk hatásától függ. Ezért a kutatók a glikozidázok szerkezetét és mechanizmusát gyakran célba szánják, amely segít a gyógyszerfejlesztésben és a dietatémái finomhangolásában.