Fémtípus

Fémtípus vagy metal type a nyomtatásban használt, egyenként öntött fém betűkből álló betűkészletet jelöli. Minden karakter külön darab volt, amelyet a tipográfus rendezett össze egy forme (nyomtatóforma) tömbjébe, majd a forma rögtön a nyomószerszámmal együtt került nyomatra. A fémtípusokat gyakran hangolható tervezés és nagy precizitás jellemezte, mert a pontos egymásra illesztés nélkülözhetetlen a tiszta megjelenéshez.

Az ötvözet általában ólmot, ón és antimon arányából készített típusfém volt. A modern típusfogalomhoz hasonlóan a betűk alakja és stílusa különböző családokba (például Roman, Blackletter, Kursív) sorolhatók, és számos méretben készültek. A betűkészlet méreteit gyakran pontban mérték, és a különböző sorok közötti szélességet a betűk közti “leading” határozta meg.

Használatát a karcolt vagy kézzel formált betűk összeállítása jellemezte: a tipográfus a különböző karaktereket zárólapokra, verőtáblákba helyezte, hogy nyomatos formát készítsen. A nyomtatási folyamat során a forma felvitte a tintát, majd a papírra nyomta a betűkárokat.

A 19. és 20. században megjelentek a hot metal gépek (pl. Linotype, Monotype), amelyekkel nagyszámú karaktert lehetett gyorsabban előállítani. A digitális típus- és nyomtatás megjelenésével a fémtípus használata visszaszorult, de a mai kamarai és művészeti nyomtatásban, betűhúzásokban és kétnyelvű nyomtatásokban tovább él, és a régi kéziratok, könyvek stílusához kiváló autenticitást ad.