Fázisösszevonású

Fázisösszevonású olyan jelenség vagy állapot, amelyben két vagy több jel vagy rendszer közös, összehangolt fázissal rendelkezik. A lényege, hogy a résztvevő komponensek közötti fáziskülönbség idővel csökken, és végül egy közös vagy nagyon hasonló fázis alakul ki, amely stabil vagy tartósan fennmarad. Ezzel a jeltöbbletben és a relációs összefüggésekben fáziskoherencia jön létre.

A fogalmat elsősorban a szinkronizációs és jelfeldolgozási kontextusban használják. Előfordul olyan rendszerekben, mint a fázis-összevonású oszcillátorok, a fázis-locked loopok (PLL-ek) és más, több forrásból származó jel egyesítését célzó alkalmazások, ahol a különböző jelfázisokat összhangba hozzák. A fázisösszevonású állapot javítja a koherenciát, csökkenti a fázis-perturbációk hatását, és stabilabb kimenetet eredményez.

Matematikailag gyakran a fáziskülönbség Δφ(t) viselkedésével írják le: ha Δφ(t) tartósan közelít a nolhoz vagy egy állandó értékhez, a rendszert fázisösszevonásúnak tekintik. A fázisösszevonású jelenség megvalósításához erősítés, visszacsatolás vagy kölcsönös kötések szükségesek, és a zaj vagy torzítások hatása is fontos tényező.

A kifejezés etimológiája a fázis és az összevonás szavakból származik, utalva arra, hogy a résztvevő elemek fázisai összeolvadnak egy közös fázissá. Lásd még: fázisszinkronizáció, PLL, oszcillátoregyesítés.